„Is this actually serious, or did the local legislative idiot just propose something stupid that is going to get laughed at and shot down? I don't know whether Hungary's economic minister is some crackpot position that no one pays any attention to or someone with some real sway.” (Mysteryman64)

Azon gondolkodtam el nemrég hazafelé menet, miközben a zebránál ácsorogva elsuhant mellettem a fideszes kampányplakátokkal teleragasztott oldalú villamos, hogy a spindoktorok és kommunikációs szakértők kavalkádja mögött remélhetőleg azért a gazdasági kérdésekkel foglalkozó kormánypárti potentátok legalább egy icipicit szomorúak.

Persze, a kommunikáció és választási hatalomtechnika kérdésében remekelnek, mondja a bennem lakó aprócska, ugráló törökgábor. Okosan levették már hosszú évekkel ezelőtt, hogy kis hazánkban kilóra lehet venni a szavazatokat és a gazdasági teljesítmény (igazából másutt is) az egyetlen dolog, amivel kampányolni érdemes. Az azonban ugye megvan, hogy csupán jövedelem-újraosztással tudnak dicsekedni, konkrét gazdasági előrelépésekkel nem?

Nem a GDP, a reálbérek vagy az átlagos életszínvonal növekedéséről harsogó nyilacskák kerültek fel a busz oldalára; nyilván azért, mert ilyenről szó sincsen kis hazánkban. Nincs megnövekedett illetve extra jövedelem, amit mutogatni lehetne: jobb híján marad a létező – egyre fogyó – pénzmennyiség oda-vissza tologatása. S persze, a rezsicsökkentés megmutatta, hogy ezzel rengeteg szavazatot lehet nyerni – de talán még az unortodox közgazdászok is érezhetik, hogy hosszú távon nem sok jóval kecsegtet az, hogy ez a legnagyobb felmutatható siker.

Belengették az internetadót, az internet pedig, minő meglepetés, felrobbant. (Ismét csak redisztribúció, ráadásul olyan, ami valószínűleg visszafogja a gazdasági növekedést.) Már szerveződnek is a tüntetések, amik egyrészt viccesek, másrészt a Milla-őseredet (Nem) Egymillión a Sajtószabadságért nevű Facebook-csoport hatástalanságára emlékeztet. A WTF-faktor és a hangzatos számadatok mellett azonban különös hiánycikk a dolog gazdasági szerepének vizsgálata. Ez azért van, mert nincs neki.

Az Egyesült Államokban 1998 óta tilos a szigorúan internethasználattal kapcsolatos adók kivetése (Internet Tax Freedom Act); ez természetesen nagymértékben elősegítette növekedését és elterjedését. Ez a jelek szerint így is marad. Nem csoda, hiszen az internethasználat megkönnyítése is természetesen pörgeti a gazdaságot.

Olyannyira nyilvánvaló és egyértelmű tény ez, hogy az „internet tax” Google-keresés a fenti cikkek mellett már harmadik találatként ad ki egy, a magyar törvényjavaslattal foglalkozó cikket, pontosabban az azzal foglalkozó Reddit-diskurzust. Egyszerűen nincs ilyen a világon. Ha valami, ez remélhetőleg igazolja az átlagos internethasználónak, hogy mekkora baromság a koncepció: még csak meggondolására sincsen precedens a világ többi részén.

Hadd ne kelljen lefutnom most azokat a köröket, hogy majd a szolgáltatók fizetik meg: a korábbi ágazati különadók egyértelműen igazolták, hogy az ilyen extra költségeket automatikusan a fogyasztókra terhelik.

Azt is mondhatnánk, hogy az internetadó hungarikum. Méltó a közelmúlt eseményeihez: a kormányzási kérdésekben mutatott inkompetenciája miatt a második és harmadik Orbán-kormány mindenekelőtt a redisztribúció kormánya. A vicces csak az, hogy ezt egy, a politikai skála hozzájuk képest sokkal inkább bal részén elhelyezkedő eszmerendszer tűzte zászlajára. De miért csodálkozom ezen a szélsőjobboldali párt Brüsszelben dolgozó KGB-ügynökének országában?