Az ember azt hinné, öröm tölt el, amikor valaki végre felveti a várható érték fogalmát a lottózással kapcsolatban és jelzi, hogy matematikailag bizonyíthatóan ostobaság lottózni, hacsak nem szeretsz pénzt lehúzni az ablakon vagy nem elképesztően magasak a nyeremények. Sajnos nem, ugyanis ezt sikerült egy demagóg ostobaság köntösébe bújtatni.

Tiltsák be a lottózást! – írja a klikkvadász rémséggé fajult Portfolio.hu szerzője, számomra értelmezhetetlen módon a makrogazdaságról szóló rovatban. A deklaráltan provokatív írás sajnálatos módon az emberi természet, a gazdaságtan és a logika megannyi releváns elemét figyelmen kívül hagyja. Praktikus okokból nem fogok végigmenni minden egyes mondatán, de néhány különösen ostoba megnyilvánulást szeretnék kiemelni okulásunkra.

„Miért nem tiltjuk ne a lottózást, ha az ártalmas?” – Ezt a kérdést fel lehetne tenni nagyon sok mindennel kapcsolatban, például a drogfogyasztással kapcsolatban (mellyel kapcsolatban a drogháborúk évtizedes tapasztalatai miatt egyre többen lépnek a legalizálás útjára), vagy éppen az alkohollal kapcsolatban is – sajnos azonban jól dokumentált tapasztalataink vannak arról, mi történik, amikor egy káros, de népszerű szubsztanciát illegálissá tesznek: a piac ugyanúgy megmarad, csak a szervezett bűnözés kezébe kerül.

Érdemes megjegyezni, hogy a cikkben szereplő, a káros szenvedélybetegségekkel való általánosító összehasonlítás a lottózás egészségügyi ártalmainak hiánya miatt indokolatlan. Szintén fontos, hogy ahogy az alkoholista és az alkalmi italozó között hatalmas a különbség, ugyanígy meg kell különböztetnünk a kőkemény szerencsejáték-függőket a többi csoporttól. Míg egy pohár bor senki életét nem fogja romba dönteni, sőt, előreláthatólag semmilyen negatív hatása nincsen, egyetlen lottószelvényről meg lehet állapítani, hogy egyszerűen nem éri meg megvenni. Ez a későbbiekben fontos gondolat lesz.

A cikk következő szakasza a lottózás olyan elméleti modelljéről szól, aminek semmi köze a valósághoz, az adók és a profit formájában történő újraelosztás torzításának fontosságát ugyanis ellegyintgeti. (A „hatékonytalan” pedig nem szó.)

Az írásban a nemzetközi szociológiai szakirodalom kutatásaiból nem véletlenül azt emeli ki, hogy a szegényebb réteg költ arányaiban többet a lottózásra – ennél azonban sokkal fontosabb az, hogy a tanulatlan réteg fog előreláthatólag sok pénzt költeni szerencsejátékra: anyagi helyzettől függetlenül középiskolai matematikai ismeretekkel rendelkező emberek tudni fogják, hogy nincs értelme lottószelvényekre pazarolni a pénzt.

A megoldást erre a problémára – már ha tényleg annak tekintjük – tehát nem az jelenti, hogy az állam óvó ölelésébe fogja butácska kis állampolgárait, és megmondja nekik, mi a jó és mi nem (elvégre ennek problematikus és fenntarthatatlan jellegét például a devizahitelesek remekül sikerült „megmentése” is megmutatta), hanem az, hogy normális oktatást nyújt, az állampolgárok pedig el tudják dönteni maguknak, megéri-e nekik kidobni pár száz forintot egy álomért cserébe.

Zárásképpen egy idézetet szeretnék, hogy lássuk, mennyire megalapozott és komoly munkával van dolgunk. Provokatív jelleg ide vagy oda, szubsztancia nélkül provokálni Puzsér Róbert dolga, nem pedig egy gazdasági témákkal foglalkozó weboldalé.

A betiltással talán egy idő után elérnénk a játékkedv csökkenését, talán nem. Talán az emberek találnának valami más, hasonlóan káros tevékenységet helyette maguknak, talán nem.